Boy

A Boy nevet még Szasza barátom ragasztotta rám jónéhány évvel ezelőtt és azóta is szívesen viselem. Hogy mi volt az apropója, honnan jött, erre már nem emlékszem, de nem is ez az érdekes. Szasza nélkül nem lenne ez a rádió és jó pár baráttal is szegényebb lennék, hiszen Ő az egész stáb közös pontja.
Nem mondhatom el magamról, hogy ezelőtt bármikor is közöm lett volna bármilyen formában a zenéhez a hallgatásán kívül, ahogy azt sem, hogy valaha azt gondoltam volna, hogy rádiózni fogok, most mégis részese lehetek ennek a szuper csapatnak, amiért rendkívül hálás vagyok.

A zene szeretete nálam egészen korán kezdődött, mondhatnám, hogy apai ágon örököltem. Gyerekkoromban édesapám rendszerint elővette hétvégenként az Unitra ZK140-ét és oda vissza pörgött az a jónéhány 60-70-es évekbeli szalag, amit az éjszakáit feláldozva saját maga rögzített a Petőfi rádió „Táncoljunk!” című műsorából.

Mivel a 70-es évek derekán láttam meg a napvilágot, az Italo disco sajnos nekem kimaradt élmény volt nagyon sokáig. Diszkóba járni inkább a kilencvenes évek elején kezdtem el és be is hódoltam a korszak divatjának, meg talán az akkori baráti köröm befolyásának, a Rapnek.

Az idő haladtával, ahogy egyre inkább kezdett benőni a fejem lágya azon kaptam magam, hogy igazából minden zenét szeretek, mindent meghallgatok, erősödtek bennem a rockos érzések, amit tinédzserként el sem tudtam volna képzelni, hiszen külön táborok voltunk, akár egy Fradi-Újpest meccsen. Ha valaki most megkérdezné, hogy mi a kedvenc zenei stílusom bajban lennék a válasszal. Egyrészt ott van a 60-as évek Beat korszaka, amit nagyon imádok, ez úgymond belém égett és már így is marad, de rajongok a 70-es/80-as évek Rock zenéiért, a 90-es évek Disco és Rap zenéiért, aztán folytathatnám a sort a 2000-es évek House zenéivel és már vagy 50 évet le is fedtünk.

Egy valamit korán megtanultam: zene nélkül nem élet az élet. Ha bánatos vagyok, ha jó a kedvem, ha szerelmes vagyok, vagy csak éppen élni szeretnék a pillanatban, mindig akad egy jó szám. Szerencsére a gyerekeimre is tudtam hatni ebben a tekintetben, egész pici koruk óta a mai napig rendszeresen, ha nem is minden nap, de legalább heti szinten hallgatunk közösen zenét, nekünk olyan ez, mintha mindig karácsony lenne.

Kellemes rádiózást!

Boy